www.facebook.com/truedew

LIMITED TAPE VERSION AVAILABLE AT:
moertelsounds.bandcamp.com

www.facebook.com/MoertelSounds/


DEW is:
postpunkocalypse. energy. true.
DEW are:
Andre - beats, guitar, songwriting
Peter - bass
Micha - lyrics, voice
Born from the idea of a side project by Andre and Peter (both active at barrenland
barrenland.bandcamp.com).
Completed with Micha
(ex clarkysbacon.bandcamp.com ,BluNoise Records).
Active in this line-up since the end of 2016 / beginning of 2017.
The work on the first EP promptly began and was released as a CD-R with the title
“DEW-stortion / DEW-morgen” in-house. The CD-R and digital output are available from
thetruedew.bandcamp.com .
DEW is also listed on the Label P.O.G.O. Records run by a friend from Brussels
(pogorecords.bandcamp.com).
In 2018, the energetic songs were released live to the inclined audience and received
consistently good feedback. For personal reasons, DEW had to step back a little in 2019.
Despite the circumstances, they continued to work hard on new songs.
DEW was also able to use the time to shoot a video with a professional team under the
direction of C. Henschel (abbild-agentur.de) for one of the new pieces (“Wieso ich so
geworden bin”)
DEW's new output will appear in mid-January as a MC via Mörtel-Sounds
(moertelsounds.bandcamp.com) and thetruedew.bandcamp.com as well as in
digital form via pogorecords.bandcamp.com !
Previous output:
DEW - "Dew-stortion // Dew-morgen" (P.O.G.O. - Records, POGO 0108, 20.06.2018)
DEW - "rau." (Mörtel Sounds, 2021 // P.O.G.O. - Records 2021)
Contact:
facebook.com/truedew
thetruedew.bandcamp.com
dewcentury@gmail.com

REVIEW

Dew est le side-project d'Andre (beats, guitare) et Peter – (basse) du groupe Barrenland (post-punk new wave goth) avec au chant Micha Clarkys Bacon ( post-punk jazzy no wave)
Dans leur musique il y a une base goth avec ses variations ténébreuses, sa teinte diaphane, mais l'ensemble reste à majorité du post-punk à l’épiderme germanique. Début en 2017, avec un premier EP "Dew-stortion // Dew-morgen" chez P.O.G.O. Records, ce premier grand format est abrité chez le même label.
Chaque titre manifeste une brisure ombreuse que la rythmique en vivifie l'attrait en l'orientant toujours vers la danse, surtout avec le titre « Gegenweise ». La rugosité qui tient le thème de cet opus et du nom de l'album, se régénère sans cesse. Qu'elle soit lancinante, languissante, transformée par des nuances électros, des thèmes à la guitare, le groupe en confine la blessure mélancolique par un rabot musical.
wallabirzine.blog.free.fr/index.php?post/DEW-%E2%80%93-Rau%E2%80%8B

The second album from post-punkers DEW "Rau." has been released via P.O.G.O. Records. The project was formed when Andre and Peter of barrenland and Micha, formerly of Clarkys Bacon, joined forced towards the end of 2016 and early 2017. So far the project has released an EP titled "Dew-stortion / DEW-morgen"
www.brutalresonance.com/feature/whats-in-our-inbox-48-featuring-sturm-cafe-sylac-and-more

Je découvrais le groupe la semaine dernière et, voilà qu'il remet une couche en balançant un clip nous rappelant qu'il faut compter sur le groupe pour marquer notre début d'année.
noisytapes.com/morceaux-de-la-semaine-28/

Niet ver over de grens, in het Duitse Oberhausen, vinden we het trio DEW, bestaande uit drie leden die alleen hun voornaam kenbaar maken: Andre (beats, gitaar, songwriting), Peter (bas) en Micha (vocalen en teksten). De band is ontstaan als een zijproject van Barrenland, een post-punk/new wave/gothic-band die is opgericht in 1994 maar muziek maakt die stevig geworteld is in de jaren tachtig. Dat geldt overigens ook voor DEW, maar dit trio pakt de zaken toch wat anders aan en dat niet alleen omdat men zich van de Duitse taal bedient in plaats van de Engelse, waarvoor overigens hulde.
Ten opzichte van Barrenland is de muziek van DEW aanmerkelijk potiger. Bij dit trio zijn duidelijk invloeden uit noiserock en industrial waarneembaar. Dat laatste komt door de inzet van een drumcomputer, die overigens niet zo domineert dat een zware industriële sound ontstaat. Dit trio opereert niet zo mathematisch en legt veel gevoel in zijn songs, die een niet al te optimistisch mensbeeld verraden.
Begin deze maand verscheen het tweede album van DEW, getiteld Rau. De titel dekt de lading, want de Duitsers kiezen voor een eerlijke, pure en – inderdaad – ruwe sound die uitstekend past bij de stekelige songs. Daarin worden de invloeden niet onder stoelen of banken gestoken, waarbij van epigonisme overigens geen sprake is. ‘Endstation Eskalation’ opent het album met een industrieel ritme, een new wave-bas en een schurende gitaarpartij die wordt afgewisseld met een heldere new wave-gitaarsound. De Duitse taal en de meer uitgespuugde dan gezongen teksten lenen zich uitstekend voor de donkere en soms wat kille maar zeker niet emotieloze muziek.
DEW schakelt naar een tempootje hoger in ‘Neongrau’, waarin in tegenstelling tot de openingstrack een wat kaler geluid wordt neergelegd, dat gaandeweg meer invulling krijgt. Echt stevig gaat het eraan toe in ‘Spekulationen’, waarin harde noiserock zijn intrede doet door middel van een krachtige en memorabele riff. Mooi is hoe de wave-invloed in de gitaar blijft doorklinken. In ‘Garten’ wordt aan deze ingrediënten ook feedback toegevoegd. Het lijkt erop of de gitaarlijnen steeds tegendraadser vormen aan gaan nemen naarmate het album vordert en dat noiserock en industrial een steeds natuurlijker klinkend verbond aangaan.
‘Gegenweise’ begint met opgenomen stemmen, voordat Micha met zijn bijtende voordracht het heft in handen neemt. Opvallend zijn de hoge noten van bassist Peter, die sowieso als stuwende kracht fungeert terwijl Andre zijn vertrouwde new wave-geluid inzet. De intensiteit is hoog. Daarna wordt in ‘Wieso Ich So Geworden Bin’ qua tempo een stap teruggezet. Een stevige beat is de basis van een song waarin net als in ‘Neongrau’ in de sound ruimte wordt gelaten. Het zorgt voor de nodige afwisseling en het bewijst ook dat DEW niet veel muzikale ingrediënten nodig heeft om tot een overtuigende song te komen.
Op DEW’s vorige album was de track ‘Menschenfeind’ te vinden en op Rau krijgt deze song over misantropie een vervolg met ‘Mehr Menschenfeind’. Het trio klinkt als een noiserock/industrial Joy Division en die sound past uitstekend bij de negatieve connotatie die tekstueel wordt opgeroepen. Gitarist Andre luidt vervolgens het album uit met schurende gitaarklanken. Rau is een behoorlijk indrukwekkend plaatje dat niet alleen nostalgische jaren tachtig-gevoelens oproept, maar ook prima past in het huidig tijdsgewricht waarin post-punk nog altijd een belangrijke muziekstroming blijkt.
opduvel.com/2021/01/15

(..) haunting lirycs directly in your face (...)
www.allternative.it/raun-by-dew

Das zugeschickte Tape der Industrial-Post-Punkband DEW trägt den Titel “rau”, vollkommen folgerichtig. Besser könnte man es nicht zusammenfassen. Ein Hauch Dark Wave steht im Raum, denn die melancholischen schon fast post-rockigen Gitarren laufen über einen tristen Elektrobeat. “endstation eskalation” heißt der Opener und während wir uns in die kühle Synthieflächen einschlagen lassen, findet eher eine kleine Implosion statt, die einer Explosion aber gleichkommt.
Rau, rissig und ruppig
DEW positionieren sich nicht eindeutig, im folgenden “neongrau” weiß man nicht so genau, ob das jetzt ein Vorwurf und der Aufruf zum Tatendrang oder eher eine Ode an den Stillstand und das Wohlbefinden in der Dunkelheit sein soll. Der Sänger krakeelt aus dem Hintergrund, generell ist “rau” schön dumpf abgemischt, alles andere wäre auch Quatsch gewesen. Das kommt auch dem verbalen Angriff zu Gute, denn also solchen empfindet man den Gesang. Da wo bei anderen Bands Traurigkeit mitschwingt, DEW eine scharfe Note mit rein, die mit der Atmosphäre von KONTROLLE oder ES WAR MORD vergleichbar ist.
Verweigerung und Wahnsinn
Der bewusst gewählte Kontrast zwischen den Drums, die den unermüdlichen Takt und Druck der Leistungsgesellschaft interpretieren und den dagegen anmusizierenden Gitarren ist durchaus packend. Hier und da blitzt auch der ein oder andere wahnsinnige Moment auf. DEW haben einen guten Umgang mit Sprache, sind konkret ohne zu pöbeln. “gegenweise” sticht dahingehend besonders hervor. Die integrierten Demo-Samples frosten die Atmosphäre noch mehr und selbst wenn DEW sich jeglichem aufgedrängten Hit-Momente verweigern, dann ist das mit Sicherheit ein kleiner Gossenhit.
DEW veröffentlichen “rau” nur exklusiv auf Tape, schaut mal auf Bandcamp oder bei Mörtel Sounds direkt vorbei. Das abschließende “mehr menschenfeind” ist ein einziges musikalisches NEIN und eine packende Zusammenfassung von der Abscheu über so manches, was sich unter den Begriffen Mensch und Menschlichkeit an Ambivalenz vereint.
krachfink.de/dew-rau-review

The band hail from Oberhausen, Germany and play a unique blend of punk, noise rock, industrial, post punk and electronic music. DEW are Andre (beats, guitar and songwriting), Peter (bass) and Micha (lyrics and voice). The band was born from the idea of a side project by Andre and Peter (both active at Barrenland) and completed with Micha (ex-Clarkys Bacon). This is the band's second full-length album and follows their 2018 release dew​-​stortion // dew​-​morgen, which you can listen to here.
The band have an extremely unique sound and style. I should start by stating that the music is all in German and all vocals are a semi-sung, semi- shouted, semi-spoken blend that is all three but not quite any of the three styles at all times. The music is an interesting blend of styles that changes, shifts and grows constantly, not just throughout the album but on each individual track. There is a chaotic element to the album, and I think much of that comes from the noise rock elements present, but the industrial side of things also adds a certain level of non-rhythmic charm. The vocals carry a lot of emotion to them and even though I cannot understand the lyrics I can feel the general energy of the album and the energy behind them. There is a raw edge to the music but not in the traditional sense in that it doesn't rely on aggression to achieve this. If you like your music a little more on the experimental and genre blending side of things, then this will probably be an album worth your time.
This album won't be for everyone, but it doesn't need to be. There will be those like myself who immediately love what they hear and then then those who will take time to warm up to the style, but overall, I think that there will be people out there who truly enjoy this album. So, take some time out of your day and give this a spin and even if at first it's not for you give it a chance and see if it grows on you.
cavedwellermusic.net/reviews/post/219316/albums-from-this-week-04-01-10-01-frozen-soul-decomposed-viral-dew

ISSUES #45
drive.google.com/file/d/13BCtJBQMmxcBB-HG--hLnIKtcWQy091w/view?fbclid=IwAR2rB4YwfbqzWVBpay5kpSNkyuZNpAV1p4zrqqVVEmGW99GgQTcwjYynCeI

A DEW egy olyan tiró, aminek a bemutatkozó anyagról is írtam, mert nagyon bejött. Természetesen ebben sem csalódtam. Leginkább azért, mert a közel félórás új lemez a Rau, nem igazán "hagyott békén". A három tagú alakulat, amelynek a tagjai: Andre – ütemek, programok, gitár, Peter – basszus és Micha – szöveg, ének elég jó kis, sötét, zajos anyagot rakott össze ismét.
Az összes számban van valami, ami tetszik. Először is az, hogy nincsenek túl kombinálva a zenei alapok, amelyeket egy elektronikus vázra építettek. Másodsorban, hogy nagyon sok nagyon, sötét, a post-punkba hajló gitár és basszus téma van rajta. A hangminták egy része, még "belepillant" az indusztriálba is. Bár, néha engem inkább a zaj/postpunkba tolt bele összhangzásban. A német nyelvű ének is nagyon sok helyen tetszik, bár ez az a rész, aminél néha azt éreztem, hogy a kevesebb egy kicsit több lenne. Függetlenül attól, hogy nagyon illik a zenébe. Azt hiszem ennek az egyik oka, a német nyelv tudás hiánya nálam. Nagyon bátor az egész, mert direkt nem lavíroznak mainstream stílusok felé, sőt ki sem pillantanak direktbe semmire. Úgy kellene kategorizálni, hogy nagyon nem kéne, mert elektronikus, sötét, zajos, ha nagyon muszáj postpunk alapú nosie-rockos cucc ez. Szerintem nagyjából ebben a sorrendben is.
Elég meghallgatni az első Endstation Eskalation című számot, a gép cinjeivel, a köszörűre emlékeztető, karcos ipari hangbetétjével. Plusz, ha a gitárt meg a basszust vesszük, az meg valamiféle post-punk, dark hatasú valami, nyugtanító énekkel. Engem már ez a szám megfogott, szóval tudtam, hogy menni fog ez. Főleg amikor a gitáros beletapos a pedáljaiba, az nagyon oda tudja verni a hallgatót. A második Neongrau-nál sem a szokványos dobgéphangok szólanak meg, hanem van némi effekt is pakolva hozzá, itt viszont gitár totál dark-wave és a baromira jól illeszkedik rá az ének. A gitárról egy olyan magyar zenekar egyik száma jutott eszembe, hogy le se merem írni. A Bonanza Banzai Valami végetért fődallama a gitárról, bár szinte kizárt, hogy ismerik. Meg én kérek elnézést, de tényleg az ugrott be! Hallgass bele. A harmadik Spekulationen-ben nagyon karcos a gitár, ahol két sáv is fel van játszva, egy riffesebb téma, meg egy magasabb, zajosabb. Egy feszültség generáló és egyben húzós darab is, ami baromi erős lett.
A negyedik szám inkább noise-rock cucc, de nekem kifejezetten tetszik a dobgép hangja, hogy tök egyértelműen az, de nem lóg ki a gitár karcolásából, az ének szöveg mondásából. Mondjuk azért, az előzőek jobban felkeltették a figyelmem. A negyedik Gegenwiese, megint kicsit vissza kanyarodás, az ipari, dark-wave vizekre. Ez is egy eléggé rendesen, valamiféle "rozsdás, vaspor" köddel beborított szám. Zakatol a dob gép, a minimalista gitár, a basszus figyelmezetten halad és váltogat hangulatokat. Nekem ez az egyik legjobb szám a lemezen. Egyébként meg már most simán leírom, hogy az egész hangulata full átjön a Rau-nak.
A hatos Wieso ich so...-ban vissza vesznek a tempóból, amit ha szigorú vagyok, inkább a post-punkhoz kötném be. Talán ezt verze részek nem annyira tetszettek, de a főtéma nagyon rendben van. Persze a végére hagyták a leghosszabb és egyben legzaklatottabb számot, ami szerintem az egész lemezt baromi jól összefoglalja. Nem biztos, hogy ezzel kell kezdeni a hallgatást, mert hihetetlenül rá tud telepedni a hallgatóra. Főleg, a közepén, ahol csak gitár szól, elég vészjóslónak tűnik, de vissza lendül minden egy kicsit az előző körbe. Egy kicsit. Azért, hogy hidd el, hogy más nem jöhet, aztán jón. Pedálok bekapcsolva és egy repetitív ismétlődő gitár dallam, effektekkel széttekerve lezárja az öt percet.
Súlyos anyag, viszont izgalmas, mert nem a megszokott kliséket hozzák. A P.O.G.O. Records-nál ingyen letölthető. Megjelenés kazettán, de sajnos a posta költség megint veri a fizikai formátum árát!
komakino.blog.hu/2021/01/10/dew_rau

THEY TALK ABOUT
thepunksite.com/news/germanys-dew-release-new-album-rau-via-pogo-records

RADIO
soundcloud.com/simon-edwards-6/loose-canon-monday-11th-january-2021-382

www.mixcloud.com/freeky-mat/outsounders-57

www.mixcloud.com/jean-baptiste8/indie-pop-vibes-181/