5 songs about choking, cats, dumb comments, acid reflux and wrestling. Features guest vocals by Chris Taylor from Order of the Toad
Released via Trepanation Recordings/UK, Forbidden Place Records/US and Pogo Records/BE

The opening track "Chew The Fat" is taken from the forth coming album Dead Mammals 2
crédits
paru le 2 décembre 2022

Chris - Guitars, Drums, Bass, Vocals
Peter - Vocals
Chris T - Vocals (Thick PPL)

Music and Lyrics Dead Mammals 2021/22
Recorder/Mixed by C. Garth at Cave 11, Rochester 2021/22
Mastered by J. Riley at Ranscombe Studios 2022

www.facebook.com/DeadMammals
deadmammals.bandcamp.com

REVIEWS
A múlt hónap végén jelent meg az angol DEAD MAMMALS ötödik anyaga. A duó tagjai: Chris – gitár, ének, basszus, dob és Peter – ének. A korábbi anyagokat is ők ketten készítették. Nem mondható, hogy a pandémia rájuk rossz hatással volt, mert elég termékeny két év van mögöttük. A debütáló nagylemezük idén februárban jelent meg, ami szintén nem hagyott hidegen, csak egyszemélyes blog íróként és szerkesztőként nem egyszerű mindenről írni. Az kimaradt, a mostani EP nem.
Az EP-n öt szerzemény található, ami nagyjából az előszele a közeljövőben megjelenő második teljes albumuknak. Nem tudom, hogy a noise-rockban létezik-e az old-school címke, de ha igen akkor a DEAD MAMMALS az „old-school” amcsi noise-rockot hozza. Mondjuk ennél jobb felvezetés nem kell, ha a hallgató bírja a noise-rock-ot. A csalafintaság csak az benne, hogy mindezt ketten teszik, ami a korai bandákra nem volt jellemző. Mondjuk úgy, hogy trióktól kezdődött egy hasonló stílusú zenekar. Milyen bandákra gondolok? Olyanokra, mint a Shellac vagy a Hammerhead. Pont az a nyersesség és lépkedő darabosság van a dalokban. A nyító Chew the Fat, pont az említett Shellac-ot juttatta eszembe, de mivel más a hangzás nem telepedett rám. Lassan lépegető verze, majd kipengetésekkel „kiterített” refrén a végére meg egy kis kormolós basszus, meg még egy kis megőrülés. Jó ki kezdés. Főleg amiatt, hogy nem hagy kétséget felőle, hogy ez tényleg noise-rock lesz. A második Thick PPL jó röfögős basszussal indít, majd a refrébe bekapcsolódik még egy énekes, amitól nagyon pszchió lesz a hangulata. Kicsit beteg dal, de nagyon odavágós. Még egy gitárral még akár hard-core is lehetne. Imádni való a közepén a gitárok „körözése”. Izmos. A következő szerzemény, meg amolyan rock szerűségként indul, de valahogy nekem a The Jesus Lizard villantba arról, ahogy megmozdul az egész. Egyszerű szerkezetű darab, de pont jók. Hatásosak a kiállások, meg a beindulások is az éneket meg végképp nagyon bírtam.
A négyes Kim, Am Dying egy őrültebb szám és tényleg átrohan a hallójáraton a maga másfél percével. Ez vezeti fel a záró 5 perces The Heel-t, amiben baromi érdekes a gitár felvezetés, meg a basszus dinamikája és ritmus vezetése. Még akkor is, ha sokáig csak ugyanaz a téma megy. De nem is az a frankó benne hanem a gitárok, meg a kiállás utáni rész. Amiatt, hogy tudnak még tekerni a feszültségén felfelé. Erről is megint csak az amcsi bandák villantak be. Hiába angol a DEAD MAMMALS. Rohadt jó záró dal. Feszes, feszült, meg energikus az egész játék ideje. Amennyiben az előzők nem győznének meg ez a dal megfog arról, hogy marha jól csinálják. Baromi jó noise-rock EP ez. Alig várom a nagylemezt!
komakino.blog.hu/2022/12/15/dead_mammals_chew_the_fat_ep

Le duo anglais Dead Mammals revient en mettre une couche entre deux albums avec le maxi cinq titres Chew The Fat. Le gras, c’est la vie, tout le plaisir est pour nous. Entre le premier album paru en février 2021 et le prochain qui s’annonce pour cette année, Dead Mammals qui n’est pas pingre en morceaux offre du rab avec un CDEP modestement emballé mais riche à l’intérieur d’une nouvelle démonstration de force. Il est indiqué que le premier titre Chew The Fat se retrouvera sur le prochain album. Ce qui veut dire que les quatre suivants sont des inédits et le resteront. Sinon je vois pas l’intérêt de ce bout de carton.
Toujours enregistré par Chris Garth qui est aussi le multi-instrumentiste du duo, Chew The Fat bénéficie d’un meilleur son et de compos toujours si ce n’est plus haletantes. Pas des inédits au rabais, loin de là mais un vrai bon EP avec des titres de mieux en mieux ciselés et amenés sur l’autel du bonheur. Le morceau Chew The Fat annonce un futur album encore plus dingue, un art de jouer avec la tension avec cette basse bien distordue et répétitive, quasi débonnaire comme sur un Shellac avant que tout s’accélère et que le chant sans cesse tendu libère la vapeur. Cette intensité qui bouillonne de l’intérieur sans vraiment s’échapper, on la retrouve aussi sur les cinq minutes finales de The Heel. Un mid-tempo qui cache bien son jeu, un ressac continuel, l’adrénaline au bord des lèvres, une guitare abrasive qui déchire merveilleusement comme sur tout le EP pour un titre sur les bords de la crise de nerf splendide. Et comme le noise-rock de Dead Mammals a de la personnalité, les trois autres morceaux sont aussi de belles bastons aguicheuses. Chris Taylor (Order From The Toad) vient seconder au chant Peter Basden sur un Thick PPL qui n’aura pas renier Hammerhead ou Vaz alors que King Pink trimballe une sorte de vibration blues-punk tordu avec son riff répétitif et Basden dans le rôle du pyromane et que Kim, Am I Dying ? envoie tout valser en une minute trente parce que l’urgence est une seconde peau chez le duo de Rochester. En tout cas, vivement l’album
www.perteetfracas.org/zine/kros2023/kros_d/dead_mammals_chew_the_fat.htm

RADIO
kfuel.org/radio/playlist-08-12-2022-sierverne-moi-dabord

noise-floor.fr/2022/12/12/playlist-75

THEY TALKED ABOUT
www.shootmeagain.com/readnews/79840_lenouvelepdedeadmammalsaprixlibre

thatsgoodenoughforme.com/34713

www.noisemag.net/dead-mammals-nouvel-ep-en-ecoute/